A karma fogalma önmagában összeegyeztethetetlen a kereszténységgel, mert alapvetően a reinkarnáció tanításához kapcsolódik, amely ellentétes a keresztény felfogással (Zsid 9,27).
A karma olyan, mintha tetteink egyfajta tárháza lenne, amelytől következő életünk függne.
Ez egyfajta automatizmus, amely az elkövetett cselekedetek alapján büntet vagy jutalmaz.
Ez számos keresztény tanítást tagad:
– az ember szabadságát arra, hogy megtérjen, és egyetlen pillanat alatt helyrehozza a múlt minden rosszát: Istennel és a gyónás által új emberekké válunk, még 90 évnyi bűn, akár súlyos bűn után is.
– Isten kegyelmének erejét, aki élete végéig keresi és szereti a bűnöst
– azt, hogy már ebben az életben is keressük a világban jelen lévő rossz megoldását, miközben bízunk a Mennyországban.
– az imádság erejét a fájdalommal és a rosszal szemben
Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamilyen módon ne szenvedhetnénk az általunk elkövetett bűnök miatt.
“Mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja jutalmát azért, amit testben tett, akár jót, akár rosszat.” (2Kor 5,10)
Isten továbbá megfenyíti (neveli) azokat a gyermekeket, akiket szeret, hogy igazakká válhassanak (Zsid 12,5-11).
Az 1Kor 3,11-15 megmutatja, hogyan lesznek tetteink (cselekedeteink) megítélve az ítélet napján, és hogyan tisztul meg lelkünk…
Ezt nevezzük tisztítótűznek, megtisztulásnak (vagyis megtisztításnak).
A katolikus kereszténységben a bűnöknek kétféle következményük van:
az örök életre és a földi életre.
A karma felfogása az a meggyőződés, hogy jó dolgok történnek a jó emberekkel, rossz dolgok pedig a rossz emberekkel; más szóval: „azt aratjuk, amit vetettünk”. Valami ehhez hasonlót találunk Jób könyvében is.
Ennek az életfelfogásnak van egy további negatív oldala:
a karma alapján hajlamosak lennénk azért nem tenni rosszat, hogy ne kelljen elszenvednünk annak következményeit. Ez nagy hangsúlyt helyez a félelemre cselekedeteinkben.
A katolicizmusban arra vagyunk meghívva, hogy önzetlenül szeressünk, anélkül hogy bármit is várnánk cserébe. Sőt, arra is, hogy még inkább szeressük ellenségünket, hogy szeressük azt, aki nem szeret minket. Nem félelemből vagy rettegésből, hanem azért, hogy hálát adjunk és viszonozzuk azt a végtelen szeretetet, amelyet Jézustól kaptunk.
Jézus maga is elutasította a karma gondolatát annak a vaknak a történetében, akinek visszaadta a látását. Tanítványai megkérdezték tőle: «Rabbi, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?» Jézus pedig így válaszolt: «Sem ő nem vétkezett, sem a szülei.»
A katolikus felfogás szerint, ha fájdalomban vagy szenvedésben élünk, az nem a bűnünk vagy egy előző életből származó negatív karma következménye.
Isten néha megengedi a rosszat, hogy segítsen nekünk megváltoztatni és jobbá tenni az életünket.
Ez a nem hívők számára misztérium.
De ha Isten nem létezne, akkor Ő sem lenne felelős a rosszért.
Ha létezik, akkor létezik a Mennyország is, és ezért a fájdalom és a halál is semmiség ahhoz a jövőhöz képest, amely ránk vár.
Ne hagyjuk, hogy a karmába vetett hit lelassítson bennünket, hanem inkább higgyünk Isten irántunk való szeretetében, akkor is, amikor bűnösök vagyunk, vagy amikor szenvedünk. És küzdjünk a rossz ellen úgy, hogy engedjük, hogy Isten, a Szeretet segítsen bennünket; Jézus, aki igaz Isten és igaz ember, aki meghalt és feltámadt bűneinkért és üdvösségünkért.
Csak egy életünk van. Ne pazaroljuk el.
(Paolo Botti)
A fordítást az Amici di Lazzaro készítette
© Tutti i diritti riservati. Riproduzione consentita solo chiedendo permesso a info@amicidilazzaro.it
(non verrà concesso a siti con pubblicità/ads o per usi commerciali)
© All rights reserved. Reproduction allowed only with permission from info@amicidilazzaro.it
(it will not be granted to sites with advertising/ads or for commercial uses)
