
Tizenhárom kérdés és válasz a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumából, amelyet XVI. Benedek adott ki.
* * *
18. Miért tanítja a Szentírás az igazságot?
Mert maga Isten a Szentírás szerzője: ezért sugalmazottnak nevezzük, és tévedés nélkül tanítja azokat az igazságokat, amelyek szükségesek üdvösségünkhöz. A Szentlélek ugyanis sugalmazta az emberi szerzőket, akik azt írták le, amit ő tanítani akart nekünk. A keresztény hit azonban nem „a Könyv vallása”, hanem Isten Igéjéé, aki nem „leírt és néma szó, hanem a megtestesült és élő Ige” (Clairvaux-i Szent Bernát).
58. Miért engedi meg Isten a rosszat?
A hit bizonyosságot ad nekünk arról, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha magából a rosszból nem tudna jót kihozni. Isten ezt már csodálatos módon megvalósította Krisztus halála és feltámadása alkalmával: a legnagyobb erkölcsi rosszból, Fiának megöléséből, a legnagyobb javakat, Krisztus megdicsőülését és a mi megváltásunkat hozta ki.
117. Ki felelős Jézus haláláért?
Jézus szenvedése és halála nem róható fel megkülönböztetés nélkül sem valamennyi akkor élő zsidónak, sem a később, más időben és helyen élt zsidóknak. Minden egyes bűnös, vagyis minden ember valóban oka és eszköze a Megváltó szenvedéseinek; még súlyosabban vétkesek pedig azok, különösen ha keresztények, akik gyakrabban visszaesnek a bűnbe, vagy a bűnökben lelik örömüket.
127. Milyen „jelek” tanúskodnak Jézus feltámadásáról?
Az üres sír alapvető jelén kívül Jézus feltámadásáról azok az asszonyok is tanúskodnak, akik elsőként találkoztak Jézussal, és hírül adták ezt az apostoloknak. Jézus azután „megjelent Kéfásnak (Péternek), majd a Tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg” (1Kor 15,5–6), majd másoknak is. Az apostolok nem találhatták ki a feltámadást, mert az lehetetlennek tűnt számukra: Jézus meg is rótta őket hitetlenségükért.
171. Mit jelent az az állítás, hogy „az Egyházon kívül nincs üdvösség”?
Azt jelenti, hogy minden üdvösség Krisztustól, a Főtől származik az Egyház közvetítésével, amely az ő Teste. Ezért nem üdvözülhetnek azok, akik tudják, hogy Krisztus alapította az Egyházat, és hogy az szükséges az üdvösséghez, mégsem lépnek be az Egyházba, vagy nem maradnak meg benne. Ugyanakkor Krisztusnak és az ő Egyházának köszönhetően elnyerhetik az örök üdvösséget azok, akik saját hibájukon kívül nem ismerik Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát, de őszintén keresik Istent, és a kegyelem hatására igyekeznek teljesíteni az ő akaratát, amelyet lelkiismeretük útmutatása révén ismernek meg.
201. Miért van az Egyháznak hatalma a bűnök megbocsátására?
Az Egyháznak azért van küldetése és hatalma a bűnök megbocsátására, mert ezt maga Krisztus ruházta rá: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig nem bocsátjátok meg, nem nyer bocsánatot” (Jn 20,22–23). „Hiszem a test feltámadását.”
213. Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával?
Isten, bár azt akarja, „hogy mindenki bűnbánatra jusson” (2Pt 3,9), mégis tiszteletben tartja az ember döntéseit, hiszen szabadnak és felelősnek teremtette. Ezért maga az ember az, aki teljesen szabadon kizárja magát az Istennel való közösségből, ha halála pillanatáig megmarad a halálos bűnben, és elutasítja Isten irgalmas szeretetét.
244. Szüksége van-e az Egyháznak helyekre a liturgia ünnepléséhez?
Az Újszövetség „lélekben és igazságban” (Jn 4,24) végzett istentisztelete nem kötődik egyetlen kizárólagos helyhez sem, mert Krisztus Isten igazi temploma, akinek közvetítésével a keresztények és az egész Egyház is az élő Isten templomává válnak a Szentlélek működése által. Isten népének azonban földi állapotában szüksége van olyan helyekre, ahol a közösség összegyűlhet a liturgia ünneplésére.
349. Hogyan viszonyul az Egyház az elvált és újraházasodottakhoz?
Az Úrhoz hűséges Egyház nem ismerheti el házasságként az elváltak polgári újraházasodásával létrejött kapcsolatot. „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene; és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör” (Mk 10,11–12). Az Egyház különös gondoskodással fordul feléjük, és a hitben való életre, az imádságra, a szeretet cselekedeteire, valamint gyermekeik keresztény nevelésére hívja őket. Nem részesülhetnek azonban szentségi feloldozásban, nem járulhatnak szentáldozáshoz, és bizonyos egyházi felelősségeket sem vállalhatnak, amíg fennáll ez az állapot, amely objektíve ellentétes Isten törvényével.
392. Mi a bűn?
A bűn „az örök törvénnyel ellentétes szó, tett vagy vágy” (Szent Ágoston). Isten elleni vétek, szeretetének való engedetlenség. Megsebzi az emberi természetet, és veszélyezteti az emberi szolidaritást. Krisztus szenvedésében teljesen feltárja a bűn súlyosságát, és irgalmával legyőzi azt.
472. Miért kell a társadalomnak minden embriót védenie?
Minden emberi személynek a fogantatásától kezdve elidegeníthetetlen joga van az élethez; ez a polgári társadalom és törvénykezése egyik alapvető eleme. Amikor az állam nem mindenki, különösen pedig a leggyengébbek – köztük a még meg nem születettek – jogainak szolgálatába állítja erejét, a jogállam alapjai rendülnek meg.
475. Mikor jogosak erkölcsileg az embereken vagy embercsoportokon végzett tudományos, orvosi vagy pszichológiai kísérletek?
Akkor jogosak erkölcsileg, ha a személy és a társadalom teljes javát szolgálják, és nem járnak aránytalan kockázattal az érintettek életére, testi és lelki épségére nézve; az érintetteknek megfelelő tájékoztatást kell kapniuk, és beleegyezésüket kell adniuk.
572. Miért küzdelem az imádság?
Az imádság a kegyelem ajándéka, de mindig határozott válaszunkat is feltételezi, mert az imádkozó önmaga, a környezete és mindenekelőtt a Kísértő ellen küzd, aki mindent megtesz azért, hogy eltérítse őt az imádságtól. Az imádság küzdelme elválaszthatatlan a lelki életben való előrehaladástól. Úgy imádkozunk, ahogyan élünk, mert úgy élünk, ahogyan imádkozunk.

