
Uram, taníts meg minket arra, hogy ne (csak) önmagunkat szeressük,
ne csak a mieinket szeressük,
ne csak azokat szeressük, akiket szeretünk.
Taníts meg minket arra, hogy másokra is gondoljunk,
és szeressük azokat, akiket senki sem szeret.
Uram, add, hogy fájjon nekünk mások szenvedése.
Add meg nekünk a kegyelmet, hogy megértsük: minden pillanatban,
miközben mi túlságosan boldog életet élünk,
a Te oltalmadban,
milliónyi ember él,
akik szintén a Te gyermekeid és a mi testvéreink,
akik úgy halnak éhen, hogy nem szolgáltak rá,
és úgy fagynak halálra, hogy nem szolgáltak rá.
Uram, irgalmazz a világ minden szegényének.
Irgalmazz a leprásoknak,
akikre oly gyakran rámosolyogtál,
amikor még e földön jártál;
irgalmazz a leprások millióinak,
akik irgalmad felé nyújtják
ujjak nélküli kezüket,
kéz nélküli karjukat…
És bocsásd meg nekünk, hogy
oktalan félelemből magukra hagytuk őket.
És ne engedd többé, Uram,
hogy egyedül, boldogan éljünk.
Add, hogy átérezzük az egész világ nyomorúságát,
és szabadíts meg önmagunktól. Ámen!
Raoul Follereau (1903–1977) francia újságíró, író és emberbarát volt, aki a leprával élőkért végzett munkájáról ismert.
Élete nagy részét a betegség és a betegek kirekesztése elleni küzdelemnek szentelte: figyelemfelhívó és szolidaritási kampányokat szervezett.
Az emberség és a társadalmi igazságosság jelképeként emlékeznek rá; „a leprások apostolának” is nevezték.

