in

Gasparino atya, az imádság mestere

gasparino2
Fotó: Città dei Ragazzi

Nagy imádságos ember volt: sokat és mélyen imádkozott. Órákon át térdelt. Aztán számtalan órát szentelt a szolgálatnak.

Bízott a Gondviselésben és a Szűzanyában, akire minden kezdeményezését rábízta. Szívügye volt, hogy megtanítson imádkozni, mert úgy vélte, aki jól imádkozik, az is megtanul szeretni és szolgálni.

Évről évre megrendezett imaiskolája széles körben ismert; több ezer fiatal vett részt rajta, akik újra felfedezték a szentségimádást, a gyónást, az evangéliumról való elmélkedést és a szív imáját.

Charles de Foucauld példáját követve élte meg, és sok más emberrel is megismertette a pusztai élet tapasztalatát. Minden évben negyven napra vonult vissza megszentelt társaival, hogy imádkozzanak és elmélkedjenek; ez idő alatt készítette el az év összes homíliáját és imádságát, köztük a tékozló fiúról szóló nagyszerű nagypénteki katekézist, amelynek segítségével húsvét szent három napja alatt fiatalok százait vezette el a gyónáshoz. Ő és a közösség többi papja ilyenkor napi 10–12 órán át gyóntattak.

A Fiúk Városában, ahol árvákat fogadott be, és ahol ma is szegényeket, családokat és betegeket fogadnak, 1959 óta megszakítás nélkül tart a szentségimádás. Ez azoknak a kegyelmeknek a forrása, amelyeknek tanúja volt.

Katekézisei ma is rendkívül keresettek az interneten és könyveiben. A szószaporító imádság elleni fellépése sokaknak segített, hogy ismét szeretettel imádkozzanak: ne csupán szavakat mondjanak, hanem figyeljenek arra, amit imádkoznak, és az imádság középpontjába helyezzék szívüket és életük konkrét helyzeteit.

Elmondhatjuk, hogy ma is sokakat tanít imádkozni, és segít nekik abban, hogy az imádságot ne formaságként, hanem Istennel való találkozásként éljék meg: Ő gondot visel ránk, meggyógyít, meghallgat és szól hozzánk. A „szív imája” és az „egyszerűség imája”, amelyeknek mestere volt, alapkövei mindazoknak, akik ismerték őt.

„Adjatok Istennek örömet azzal, hogy meghallgatjátok őt” – mondogatta. Gasparinót hallgatni ma is öröm, amely Istenhez vezet.

Paolo Botti

ANDREA GASPARINO ATYA ÉLETRAJZA
„Az imádság és a szeretet eléri a lehetetlent.” Ez a mondat olvasható Andrea Gasparino atya, missziós pap és lelki mester sírján (1923. április 7. – 2010. szeptember 26.). A háború után szívén viselte az utcán élő sok árva társadalmi és gazdasági nyomorúságát. Miután 1947-ben a cuneói szemináriumban pappá szentelték, Roccavione plébániáján végzett lelkipásztori szolgálatot, és elkezdte összegyűjteni a nehéz körülmények között élő fiúkat. 1951. október 7-én Cuneóban összegyűjtötte ezeket a fiúkat a „Fiúk Városában”. 1955-ben megszentelt életű nővérek is csatlakoztak a közösség munkájához. Az 1960-as években Gasparino atya álma azzal vált valóra, hogy a missziós tevékenység kiterjedt a világ legszegényebb országaira. Az első misszió Brazíliában jött létre, ezt követték az ázsiai, afrikai és kelet-európai missziók, például Oroszországban és Albániában. További missziókat nyitott Koreában, Madagaszkáron, majd Kenyában, Etiópiában, Bangladesben és Hongkongban.

Gasparino atya több mint 50 éven át vezette a fiatalok imaiskoláját a „Fiúk Városában”, ahol nemzedékek tanultak tőle egyszerű, következetes és szigorú életmódot, amelyet átitatott az imádság és a tanúságtétel. Ő alapította a „P. De Foucauld” Kontemplatív Missziós Mozgalmat.

A Mozgalom testvéri közösségei testvérek és nővérek kis szerzetesi közösségei, amelyek a szegények között élnek: nyomornegyedekben, kunyhótelepeken és lepratelepeken, osztozva a szegények életében, és tanúságot téve az imádság elsődlegességéről.

A Mozgalom jelenleg Európában (Olaszországban, Angliában, Oroszországban és Albániában), Afrikában (Madagaszkáron, Kenyában és Etiópiában), Ázsiában (Bangladesben és Hongkongban), valamint Latin-Amerikában (Brazíliában) van jelen.

A Mozgalom képzési központja Cuneóban (Olaszország) található.

Lelki és missziós tapasztalatából számos könyv született (megjelenési sorrendben a legutóbbi: „Az egyszerűség imája”), amelyek ma már világszerte széles körben ismertek és nagyra értékeltek. Ezek módszert kínálnak az imádság megtanulásához és az úgynevezett „szív imájának” gyakorlásához: ez az a mély imádság, amelyben Isten és az ember találkozik, és csendben szereti egymást. 1990-ben a Szentszék hivatalosan elismerte a „P. de Foucauld” Kontemplatív Missziós Mozgalmat. Ma a közösség mintegy tíz papból, valamint száz megszentelt életű testvérből és nővérből áll, akik világszerte számos testvéri közösségben élnek.

© Tutti i diritti riservati. Riproduzione consentita solo chiedendo permesso a info@amicidilazzaro.it
(non verrà concesso a siti con pubblicità/ads o per usi commerciali)

© All rights reserved. Reproduction allowed only with permission from info@amicidilazzaro.it
(it will not be granted to sites with advertising/ads or for commercial uses)

A béranyaság központi kérdése: a szerződés

question-mark-3255140_1280

13 kérdés (és válasz) Istenről