in

A családállítások átverése

people-2589047_1280
Fotó: StockSnap, forrás: Pixabay

Számos New Age-központban a „holisztikusként” vagy „integrálisként” bemutatott különféle módszerek között tudománytalan gyakorlatokat is találunk, amelyek gyakran inkább pszeudospirituális élményekhez állnak közel. Ezek a módszerek, bár összeegyeztethetetlenek a kereszténységgel, egyes elemeit mégis felhasználják, hogy hitelesebbnek tűnjenek a résztvevők szemében.

E gyakorlatok közé tartozik a családállítás, amely már régóta jelen van. Ez a „terápia” azt állítja, hogy még a múlt traumáit is képes feloldani, mintegy az előző nemzedékekre is kiterjedő ősi terápiaként működve.

Mi a családállítás?

A családállítás alternatív terápiás módszer, amelynek hatékonyságát tudományosan nem igazolták; az 1990-es években dolgozta ki Bert Hellinger német pszichoterapeuta és egykori pap.

Hellinger a rendszerszemléletű pszichológia fogalmait szinkretikus módon ötvözte spirituális elemekkel, a teozófia, a teológia, a neurolingvisztikus programozás és a hipnózis különféle formáinak hatásait is beépítve. Azt állította, hogy a személyes problémák a családi rendszerben fennálló, feloldatlan dinamikákból eredhetnek, amelyek a következő nemzedékekre is hatással lehetnek, és hogy a terápia felszínre hozhatja, majd feloldhatja ezeket a rejtett konfliktusokat.

Bert Hellinger tudományos alapokat nélkülöző, az ezoterikához igen közel álló elméletei szerint a családból kirekesztettek vagy elfeledettek tragikus sorsuk miatt hatással lehetnek a következő nemzedékekre mindaddig, amíg ismét „el nem ismerik” őket a családon belül.

Ha például egy családtag háborúban hal meg, vagy egy nő szülés közben meghal, egyik leszármazottja öntudatlanul „a helyébe léphet”, utánozva a sorsát, megjelenítve az érzelmeit vagy a tüneteit, sőt akár öntudatlanul arra is törekedve, hogy a halálba kövesse.

Hellinger azt is feltételezi, hogy ha valaki nem vállalja a felelősséget egy súlyos vétekért, a következő nemzedékek egyik gyermeke megpróbálhatja jóvátenni azt, saját egészségével, boldogságával vagy életbeli sikereivel fizetve érte. Ilyen lehet például egy nagyapa, aki erőszakos cselekményt követ el vagy csalást követ el: e nézőpont szerint leszármazottai egészségügyi problémákkal, anyagi nehézségekkel vagy viharos kapcsolatokkal szembesülhetnek, mintegy a jóvá nem tett vétek jóvátételeként.

Másik példa lehet egy szülő, aki elhagyja a gyermekeit. Az elmélet szerint leszármazottainál instabil kapcsolatok vagy az elhagyástól való félelem alakulhat ki, tükrözve az e döntés által okozott sebeket. Hasonlóképpen, egy bántalmazással összefüggő traumát átélt anya átadhatja fájdalmát gyermekeinek, akik szorongástól vagy depressziótól szenvedhetnek anélkül, hogy értenék annak okát.

Ezek a dinamikák a hinduizmus karmáról alkotott fogalmához hasonlíthatók, amely szerint az egyik életben végrehajtott cselekedetek hatással lehetnek a jövőbeli életek sorsára. Ahogyan a karma felhalmozódik, és az élet tapasztalatain keresztül megmutatkozik, úgy a jóvá nem tett vétkek is „újra életre kelhetnek” a következő nemzedékekben e felfogás szerint, a szenvedés és a kiengesztelődés iránti igény körforgását teremtve meg.

Mindkét esetben a folytonosság gondolata rajzolódik ki: az egyik nemzedék feloldatlan cselekedetei és tapasztalatai a következő nemzedékek vállára nehezedhetnek mindaddig, amíg szembe nem néznek velük, és nem rendezik őket.

Ebben az immanens szemléletben Hellinger bevezeti a „morfikus mező” vagy „tudatos mező” fogalmát is, amelyet úgy ír le, mint „a körülöttünk jelen lévő információk hálózata”. E gondolat szerint el kell érni a „harmónia” állapotát, hagyni kell felszínre törni a tudattalan rétegeket, hogy „mélyrehatóan megértsük a rossz közérzet vagy a tünet eredetét, majd visszailleszthessük a hiányzó elemet a rendszerbe”, és így eljussunk a gyógyuláshoz.

A családállítás folyamatával állítólag „morfikus rezonanciát” lehet előidézni, amely felszínre hozza az ember legmélyebb részét. Ebben az összefüggésben a „terapeuta összhangban dolgozik a mezőt működtető és irányító erőkkel”.

Olyan gyakorlatról van tehát szó, amely meghatározó szerepet tulajdonít feltételezett energiáknak és spirituális erőknek, anélkül, hogy e mechanizmusok tudományosan igazoltak lennének.

New Age és álorientális eszmék

New Age-közegben járunk, amelyet immanens és természetfeletti elemek, vagyis az anyagi és a spirituális vonatkozásokra egyaránt összpontosító hiedelmek jellemeznek.

E gyakorlatok közé tartozik a szellemi közvetítés, amelynek során valaki azt állítja, hogy kapcsolatban áll spirituális lényekkel vagy vezetőkkel.

Beszélnek a morfikus mezőről is, amely a kollektív tudattalan és a spiritualitás bizonyos értelmezéseit idézi, és egyfajta, minden ember által megosztott pszichikai valóságot ír le.

Egy másik elem az abszolút determinizmus, vagyis az az elképzelés, hogy az élet minden eseménye előre elrendelt, továbbá a transzcendenciától való elzárkózás, amely kizárja vagy háttérbe szorítja a transzcendens spirituális valóságra való hivatkozást.

A testi-lelki jóllétre való összpontosítás, vagyis a mentális és fizikai egészség iránti figyelem, szintén alapvető szempont.

Ez a szemlélet elutasítja a személyes és élő Isten, például Jézus Krisztus jelenlétét, aki képes beavatkozni a történelembe és minden ember életébe, ugyanakkor ellentmondásosan meghatározatlan kozmikus energiákra és spirituális lényekre hivatkozik.

Így egyfajta Isten nélküli vallás körvonalazódik, amely a klasszikus ezoterika világához kötődik, a rejtett tudáshoz és a kevesek számára fenntartott spirituális gyakorlatokhoz.

A családállítás másik érdekes vonatkozása a „rezonancia” fogalma, amely szerint minden ember, akivel találkozunk, és minden esemény, amelyet átélünk, azért kerül az utunkba, mert mi vonzottuk magunkhoz. Ez a gondolat más New Age-gyakorlatokban, például a reiki gyakorlatában is megjelenik.

A New Age gondolkodása gyakran a monizmuson, vagyis azon az elképzelésen alapul, hogy minden egyetlen összefüggő valóságban kapcsolódik össze, valamint az abszolút önmeghatározáson, amely szerint mindenki maga alakítja a saját sorsát.

Ezek az elemek ellentétben állnak a keresztény szemlélettel, amely szerint az ember egyik legsúlyosabb bűne a gőg, vagyis az a törekvés, hogy a teremtmény a Teremtő helyébe lépjen.

De vajon el kell utasítani mindent, ami a családállítással kapcsolatos?

Mint sok elmélet esetében, a kezdeti megfontolások egy részét nem kell feltétlenül elvetni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az, ami szüleink és nagyszüleink életében történik, következményekkel járhat a mi életünkre nézve is.

A gyász, az anyagi nehézségek vagy a kapcsolatok felbomlása kétségkívül hatással lehet jellemünkre, neveltetésünkre, hangulatunkra és életmódunkra, különösen életünk első éveiben.

Az is lehetséges, hogy a gyermekkorunkban családunkban átélt események olyan sebeket hagynak bennünk, amelyek meggyengítenek vagy sérülékenyebbé tesznek.

Ha például egy rokon megveri édesanyámat, amikor ő várandós velem, koraszülöttként születhetek, és ennek következményeit viselhetem. Ha a nagymamám úgy szökik el, hogy elviszi otthonról az összes pénzt, és édesanyám szegénységben él, talán nem lesz lehetőségem tanulni. Ha a szüleim alkoholisták, függőségi problémáim alakulhatnak ki.

Ezek olyan családi dinamikák, amelyeket mindenki ismer, és amelyek konkrét következményekkel járhatnak az emberek életére nézve.

A családállítással kapcsolatban azt kifogásolhatjuk, hogy az az elképzelés áll mögötte, miszerint ezek a következmények szükségszerűen rejtett negatív energiákból vagy olyan állapotokból erednek, amelyek mágikus vagy energetikai beavatkozást igényelnek. Néha valóban szükség lehet pszichológiai vagy pedagógiai beavatkozásra, ám a mindennapi nehézségek, a betegségek és a csalódások nem tulajdoníthatók automatikusan őseinknek vagy az ő cselekedeteiknek.

Van ennek értelme egy keresztény számára?

Igaz, hogy a családi események hatással vannak az életünkre, de a katolikus hit más, szilárd és ésszerű nézőpontot kínál a nehézségekkel szemben.

Nem az energiák, a rejtett dinamikák vagy őseink cselekedetei határozzák meg negatívan a sorsunkat. A családi események befolyásolhatták gyermekkorunkat vagy életünk bizonyos szakaszait, de nem határozzák meg szükségszerűen egész jövőnket.

Felelősek vagyunk döntéseinkért és életutunkért. Ráadásul még akkor sem feltétlenül valakinek a hibájával állunk szemben, ha valami rossz történik. A rossz és a világban jelen lévő bűn misztériumával találjuk szemben magunkat.

A hit által nem a múltbeli energiákat vagy helyzeteket próbáljuk eltávolítani, hanem reménnyel és Isten közelségében bízva nézünk szembe mindennapi nehézségeinkkel.

Néha azt is elfogadjuk, amin nem tudunk változtatni, és nem veszítjük el azt a békét, amely abból a tudatból fakad, hogy nem vagyunk egyedül, Isten szeret minket, és e földi élet után a Mennyország reménye vár ránk.

Paolo Botti

© Tutti i diritti riservati. Riproduzione consentita solo chiedendo permesso a info@amicidilazzaro.it
(non verrà concesso a siti con pubblicità/ads o per usi commerciali)

© All rights reserved. Reproduction allowed only with permission from info@amicidilazzaro.it
(it will not be granted to sites with advertising/ads or for commercial uses)

512px-Kay_Kelly_of_Liverpool__Mother_Teresa_in_1980_cropped

Kalkuttai Teréz anya a tisztaságról és a hűségről

A megtestesülés (Szent Gemma Galgani)