
Március 25-én reggel az őrangyal ezt mondja neki (Szent Gemma Galganinak):
Nem tudtam, mit gondoljak; elcsodálkoztam, amikor meghallottam ezeket a szavakat. „Leányom” – tette hozzá –, „én vagyok az őrangyalod, akit Isten küldött; azért jövök, hogy megértessek veled egy titkot, amely minden más titoknál nagyobb.”
Csodálkozásom még nagyobb lett, még mindig nem értettem… Az angyalom észrevette ezt, és így szólt hozzám: „Emlékszel, mit ígértem neked tizenkét nappal ezelőtt?” Elgondolkodtam, és hamarosan eszembe jutott. „Tudd meg, leányom, hogy a Legszentebb Máriáról fogok beszélni neked, arról az ifjú leányról, aki a világ előtt oly alázatos, Isten előtt azonban végtelenül nagy; a legszebb és legszentebb teremtményről; a Magasságbeli kedves leányáról, akit arra rendelt, hogy páratlan méltóságban Isten anyja legyen.”
… Már mély éjszaka volt, és a Legszentebb Mária egyedül volt szobájában: imádkozott, egészen elragadta őt Isten. Hirtelen nagy fény támadt abban a szegényes szobában, és a főangyal emberi alakot öltve, megszámlálhatatlan angyaltól körülvéve, Mária közelébe lépett, tiszteletteljesen és ugyanakkor fenségesen. Úrnőként meghajolt előtte, az örömhír hírnökeként rámosolygott, és édes szavakkal így szólt hozzá: „Üdvözlégy, Mária, az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között.” Ó, milyen szép, nagy és magasztos köszöntés, amilyet a földön még sohasem hallottak, és soha nem is fognak hallani!
… „Amint a mennyei főangyal kimondta ezeket a szavakat, elhallgatott, mintha arra várna, hogy Mária intsen neki, és ő elmagyarázhassa isteni küldetését. Mária azonban, hallva a meglepő köszöntést, zavarba jött; hallgatott és gondolkodott. De talán azt hiszed, leányom, hogy a paradicsom angyalai sohasem szálltak le Máriához? Ő minden pillanatban élvezte látogatásukat és édes társalgásukat… Nem kezdte el elméjében kutatni a titokzatos szavak értelmét, hanem azért jött zavarba, mert méltatlannak tartotta magát az angyali köszöntésre. Ó, leányom” – ismételgette nekem –, „ha Mária tudta volna, mennyire kedvére van az Úrnak az ő alázatossága, nem tartotta volna magát méltatlannak egy angyal hódolatára. »Hogyan lehetséges – mondogatta magában –, hogy Isten angyala kegyelemmel teljesnek nevez, miközben én minden isteni kegyre méltatlannak tartom magam? Hogyan lehetséges – töprengett magában Mária –, hogy a paradicsom angyala áldottnak nevez az asszonyok között, miközben az asszonyok közül én vagyok a leghaszontalanabb, a legalantasabb, a legmegvetettebb? Miféle titok rejlik ilyen magasztos köszöntés leple alatt?…«
„Mária nem válaszolt az angyal köszöntésére; ekkor Gábriel, hogy eloszlassa félelmét, így szólt hozzá: »Ne félj, Mária, egyedül te találtál kegyelmet a Magasságbeli előtt. Ettől a pillanattól fogva méhedben fogansz egy fiút, Jézusnak nevezed majd, és mindenki a Magasságbeli Fiának fogja hívni: neki adják majd Dávid trónját, örökké uralkodik, és országának soha nem lesz vége.« Ezekkel a magasztos szavakkal a főangyal teljes egészében feltárta Mária előtt küldetését…
„Az angyal már feltárta a Szűz előtt nagy küldetésének titkát, vagyis azt, hogy ő lesz a Magasságbeli Fiának anyja. Mária azonban az angyalhoz fordulva így szólt hozzá: »Hogyan történhet ez, hiszen megőrzöm szűzi tisztaságomat?« (Hiszen Izajás jövendölése már előre megmondta, hogy Krisztus szűz anyától fog megszületni)… Tudd meg – mondta ekkor nekem az angyalom –, hogy a Legszentebb Mária soha nem hallott példát adva, már zsenge éveitől fogva mennyei vőlegényének, a tiszta lelkek jegyesének szentelte szüzessége virágát; és bár nem volt alávetve a lázadó érzéki vágyaknak, liliomait mégis a vezeklés tövisei között őrizte.”
„Gondold csak meg” – mondta nekem –, „hogy a Legszentebb Mária mindenről hallgatott, ami a nagy titkot illette; csak akkor szólalt meg, és akkor lett érdeklődő, amikor szűzi és érintetlen tisztaságáról hallott, és sürgető kérdéssel fordult Isten angyalához… Megértetted-e már, leányom, mennyire szerette Mária ezt a szép, angyali, mennyei erényt? De szerinted ki szerette jobban: Jézus vagy Mária? Bizonyosan Jézus, aki sohasem választott volna anyául mást, csak tiszta és szeplőtelen szüzet.”
Gábriel angyal így válaszolt: „Mária, a Szentlélek leszáll rád, a Magasságbeli fenséges ereje beárnyékoz téged; ezért a szent, aki tőled születik, valóban Isten Fia lesz. Ezenfelül arról is értesítelek, hogy rokonod, Erzsébet, öregkorában fiút fogant, és már hat hónapos terhes az, akiről azt mondták, hogy meddő; mert emlékezz rá, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.” Gábriel angyal ezekkel a szavakkal folytatta a Legszentebb Máriához intézett beszédét: „Légy bátor és vigasztalódj, áldott Szűz: az isteni Lélek száll le, hogy megtermékenyítse szeplőtelen méhedet. A Magasságbeli mindenható ereje új csodát visz végbe benned: szüzességedet is megőrzi, és egyúttal megadja neked az anyaság örömét. A szent, akit méhedben fogansz, nem más, mint Isten Fia.” Ezekkel a szavakkal Gábriel főangyal felfedte a titkot, megmagyarázta a misztériumot és megnyugtatta Máriát.
„Már minden világossá vált, csupán Mária utolsó szava hiányzott ahhoz, hogy a Szűz Isten anyja legyen. Az isteni Igének, akit az Atya a szentek dicsőségében nemzett, nem lehetett földi atyja, ahogyan a mennyben sem volt anyja. Mária pedig, akit az isteni Atya Egyszülött Fiának anyjául választottak, magának az Atyának egyszülött leányává lett. Mivel az ő szűzi testéből kellett az emberi tagokat az isteni Igének adnia, kimondhatatlan méltóságra emeltetett: Isten Fiának anyjává lett. Mivel Mária volt az, akire leszállt a Szentlélek, aki mindenható erejével beárnyékozta és Isten Fiának szűzi anyjává tette, a Szentlélek jegyesének magasztos tisztességére emeltetett.”
„Miután feltárta a titkot és teljesen megnyugtatta a Szüzet, az isteni küldött elhallgatott, és vágyakozva várta a válaszát, vagyis Mária beleegyezését az örök Ige megtestesülésébe… Ő pedig így válaszolt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, történjék velem a te igéd szerint.« Elhangzott a nagy kijelentés, Mária a Magasságbeli Fiának anyja lett. E szavakra ujjong a menny, és vigasztalást nyer az egész világ. Az angyal tisztelettel meghajolt úrnője előtt, majd szárnyra kelt, és visszatért a paradicsomba.”
Mária, amikor elfogadta Isten anyjának legmagasabb méltóságát, alázatosan az Úr szolgálójának vallotta magát. Az a mélységes alázat, amelyben az Úr angyala összeszedettnek és szinte megsemmisültnek találta őt, nem hagyta el sem a dicsőséges köszöntés, sem az isteni Ige anyjává válás még dicsőségesebb ajánlata után.
„Mária ekkor mondta ki csodálatos fiatját, és egyetlen pillanat alatt az isteni Lélek az ő méhében, legtisztább szűzi testéből megalkotott egy zsenge és tökéletes kis testet, emberi lélekkel egyesítette, majd ehhez a lélekhez és testhez az Ige isteni Személye a legszorosabb, hüposztatikus egységben kapcsolódott. Ó, csoda! Az az Isten, akit a mennyek tágassága sem képes befogadni, Mária méhébe zárva van. Az az Isten, aki egyetlen ujjával tartja fenn a világegyetem hatalmas szerkezetét, egy szűz tiszta méhében nyugszik. Ki tudná hát elmondani, milyen öröm telítette el és gyújtotta lángra Mária lelkét abban a boldog pillanatban, amikor Isten Fiának anyjává lett? A királyok Királya, az uralkodók nagy Ura Mária érintetlen méhében állította fel trónját. Végtelen öröm árasztotta el Máriát, amikor a végtelen fénybe merült, és megpillanthatta az istenség titokzatos ragyogását.”
„Amikor Mária elfogadta Isten anyjának páratlan méltóságát, egyúttal az emberi nem anyjának nemes hivatását is elfogadta. Örvendezzünk: Mária, amikor szemérmes beleegyezését adta az angyalnak, gyermekeivé fogadott benneteket, és mindenki anyjává lett.”

