A szerző nyílt forráskódú szoftverek és fizikai szimulációk segítségével 3D modelleket készített egy emberi testről és egy domborműről, elemezve a szövet és a felületek közötti érintkezési pontokat. Az eredmény azt mutatja, hogy a szövet és a dombormű közötti érintkezési pontok kevésbé torzított képet alkotnak, mint a háromdimenziós testtel való érintkezési pontok, mivel ez utóbbi az úgynevezett „Agamemnón maszkja” torzítási hatást generálja, amely jól ismert az irodalomban.
Más szóval, a cikk 6. ábráján a szerző megerősíti Vignon és Delage 1902-es korai tanulmányai óta ismert eredményt, nevezetesen, hogy a lepel képe ortogonális vetületként jelenik meg. Ebben a következtetésben semmi új nincs. Továbbá, az STuRP csapat által 1978-ban végzett helyszíni vizsgálatokból és az azt követő kémiai-fizikai elemzésekből kiindulva kizárták a kép festéssel, domborművel való dörzsöléssel vagy felhevített szoborral/domborművel való érintkezéssel történő kialakulásának lehetőségét.
Összefoglalva, a cikknek az Agamemnón-maszk hatásának hiányára és a lepelkép függőleges vetületére vonatkozó eredménye több mint egy évszázada ismert, és a szerző ebből következő hipotézisét, miszerint a kép festett vagy megpörkölődött, domborművel való érintkezésből eredően keletkezett, számos fizikai-kémiai vizsgálat, mindenekelőtt az STuRP-vel kapcsolatos, újabb mérésekkel megerősített vizsgálatok bőségesen ellentmondanak, amelyekről kiterjedt szakirodalom áll rendelkezésre akkreditált tudományos folyóiratokban.
A Nemzetközi Lepelkutatási Központ (CISS) ismételten hangsúlyozza a szigorú és interdiszciplináris megközelítés fontosságát, amely egyértelműen különbséget tesz a megállapított tények és a hipotézisek között, integrálva az összes érintett tudományág eredményeit.
További megjegyzések
A cikkben elemzett eszközök és formátumok a 3D modellezésben általánosan használtak közé tartoznak. A Blender például egy megbízható szoftver multimédiás és kreatív tartalmak előállítására, de nem kifejezetten tudományos célokra tervezték. A háromdimenziós modellen a ruha viselkedésének szimulálására használt fizikai motor olyan modellek szerint működik, amelyek utánozzák a gravitációt és a szövet alkalmazkodását a 3D test által reprezentált felülethez.
Ez a beállítás azt feltételezi, hogy a szövetet a testre terítették, de a digitális modell nem tartalmaz tartósíkot: a test alatt üres tér található, mintha felfüggesztették volna.
Egy ilyen állapot befolyásolja a szövet szimulált viselkedését, és nem felel meg a valós fizikai kontextusnak. Egy merev sík bevezetése, amelyen a test nyugodott, jelentősen megváltoztatta volna az eredményt.
A szerző a dombormű létrehozásához használt „OrtoOnBlender” eszközt a folyamat központi elemének nevezi. A hasonló technológiákkal kapcsolatos korábbi tapasztalatok (Balossino–Rabellino) azt mutatták, hogy az eredmények érzékenyek a szimulált szövet tulajdonságaira, a beállított paraméterektől függően a „merev” viselkedéstől a „puha” viselkedésig változnak. Egy eljárás megismételhetősége szükséges, de nem elégséges feltétel a helyességének igazolásához – ez egy olyan szempont, amelyre a cikk is kitér, de önmagában nem garantálja a következtetések tudományos érvényességét.
Az ilyen szimulációk, bár érdekesek és potenciálisan hatékonyak oktatási vagy multimédiás célokra, jelentős kihívásokkal néznek szembe, amikor tudományos bizonyítéknak, nemhogy perdöntő bizonyítéknak tekintik őket.
A vita egy jól ismert és még mindig nyitott témát érint: a Lepel képvetítésének természetét. A hengeres vetületről (a test köré tekert szövet, a szöveten elkerülhetetlen oldalirányú torzulások hiányával) az ortogonális vetületre (a részletek függőleges átvitele minimális torzítással, mégis nem képes megmagyarázni a kép jelenlétét a nem érintkező területeken) való áttérés jelentős következményekkel jár a formációs hipotézisekre nézve.
A digitális modellek hozzájárulhatnak a vitához, de nem helyettesítik az ereklye fizikai és kémiai elemzését, amely eddig kizárta a kép festészeti módszerekkel való kompatibilitását, a domborművel való érintkezést vagy a forró domborművel való perzselődést.
Módszertani szinten a CISS a következőket tartja alapvetőnek:
A megállapított tények és a hipotézisek szigorú megkülönböztetése, a még nem bizonyított állítások bizonyosként való bemutatásának elkerülése.
Interdiszciplináris együttműködés, az összes érintett tudományág eredményeinek integrálása és tiszteletben tartása, valamint a részleges vagy ágazati alapú értelmezések elkerülése.
Sajtóközlemény a torinói Lepelkutatások Nemzetközi Központjától
