Hála neked, nő-anya, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaölé leszel az ember számára; aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet.
Hála neked, nő-feleség, aki sorsodat visszavonhatatlanul egy férfiéhoz kapcsolod, önmagatok kölcsönös elajándékozásában, a közösséget és az életet szolgálva.
Hála neked, nő-leány és nővér, aki érzékenységeddel, intuitív adottságoddal, önzetlenségeddel és állhatatosságoddal gazdagítod a családot, s általa a társadalom egész életét.
Hála neked, dolgozó nő, aki a szociális, gazdasági, kulturális, művészeti és politikai élet minden területén jelen vagy – azért a nélkülözhetetlen hozzájárulásért, amelyet az értelem és az érzelem összekapcsolására képes kultúra fölépítéséhez, az életnek a „misztériumra” mindig nyitott értelmezéséhez, valamint az emberibb gazdasági és politikai struktúrák létrehozásához nyújtasz.
Hála neked, megszentelt nő, aki Krisztus, a megtestesült Ige Édesanyjának, minden nők között a legnagyobbnak példája szerint engedékenyen és hűséggel megnyílsz Isten szeretete előtt, így segítve az Egyházat és az egész emberiséget abban, hogy Istennel szemben „jegyesi” választ adjon, amely csodálatos módon fejezi ki azt a közösséget, amelyet Ő teremtményével létre kíván hozni.
Hála neked, nő, azért, hogy nő vagy! Női mivoltodban gyökerező érzékenységeddel gazdagítod a világ megértését és hozzájárulsz az emberi kapcsolatok teljes igazságához.
Szent II. János Pál
(Levél a nőkhöz, 1995. június 29.)
