
A római rítusú Katolikus Egyház papjai számára a cölibátus esetleges eltörléséről folyó jelenlegi vitában mélyreható és érvényes teológiai és lelki érveket hoznak fel a cölibátus értékének megerősítésére: többletérték, erő, választás, valamint egy gyönyörű és nélkülözhetetlen hivatás. Teológiai szempontból a Katolikus Egyház a papi cölibátusban Krisztushoz való sajátos hasonulást lát, aki teljesen az Atyának és az Egyháznak adta önmagát. A nőtlen pap így egész életével kifejezheti Isten iránti osztatlan odaadását és népe szolgálatát. A cölibátus tehát Isten Országának ajándéka és tanúságtétele, konkrét módja annak, hogy már a jelen életben elővételezzük az Istennel való közösség jövendő valóságát.
A cölibátus melletti lelki és teológiai érvek tehát mélyrehatóak és egyáltalán nem idejétmúltak. De léteznek nagyon konkrét, a mindennapi élethez és magának a papi szolgálatnak a gyakorlásához kapcsolódó okok is, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak azok, akik a cölibátus eltörlését és a házas férfiak pappá szentelését javasolják.
A házasság ugyanis új felelősségeket, kötöttségeket és problémákat hozna be a papi szolgálatba, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem elméleti kérdésekről van szó: elegendő megnézni azokat a nehézségeket, amelyekkel az ortodox papok és a keleti rítusú katolikus papok már most is szembesülnek, vagy még nyilvánvalóbban a protestáns közösségek lelkipásztorait, akiknél a szolgálat összefonódik a házassági és családi élettel.
Néhány példát említünk.
PÉNZ ÉS JAVAK?
Gondoljunk csak arra a káoszra, amelyet egy házasság kudarca okozhat egy plébános életében. Vagy a lakhatási problémákra: ki tartaná el a családot? Az Egyház? A hívek? És milyen módon használhatnák a családtagok a plébánia javait és helyiségeit? Milyen problémák merülnének fel a hívekkel való kapcsolatban? Kelet-Európában több ezer negatív tapasztalat van ilyen esetekről. És a plébános halála esetén ki gondoskodna családtagjairól?
MOBILITÁS ÉS RENDELKEZÉSRE ÁLLÁS?
Egy plébánosnak rendelkezésre kellene állnia (és ha már nőtlenként sem lenne erre képes, nem lenne jó pap), és késznek kellene lennie arra, hogy oda menjen, ahol szükség van rá.
Akinek gyermekei és családja van, nem tud ugyanolyan mértékben rendelkezésre állni.
Az iskola, munka találása a gyermekeknek, a feleség munkahelyének megtartása.
Konkrét problémák. Nem lehet könnyen költözni.
És ha mégis sor kerülne rá, a költségek túl magasak lehetnek, mind gazdasági szempontból, mind a családot érő megterhelés tekintetében.
MUNKA VAGY HIVATÁS?
Hányan lennének kísértésnek kitéve, hogy az Egyházat családjuk eltartására használják, és a papságot munkaként éljék meg?
Ne csak a gazdag országokra gondoljunk: gondoljunk a világ perifériáira.
ZSAROLHATÓSÁG?
Gondoljunk a határvidékeken szolgáló papokra: Ázsiában, Dél-Amerikában, Afrikában, nagyvárosokban, nyugati külvárosokban, gettókban, maffia által uralt negyedekben.
Egy papnak, akinek igehirdetésében fel kell lépnie a rossz ellen, a jót kell javasolnia, az Egyház tanítását kell magyaráznia és a jóért kell tevékenykednie, küzdenie kell az igazságtalanságok vagy olyan struktúrák ellen, amelyek még lelki vagy kulturális szinten is fenyegetik az Egyházat; mennyi szabadsága lenne a beszédre és a cselekvésre, ha lenne egy családja, amelynek mindenki ismerné az arcát, az otthonát és az életét?
Kevés. Nagyon kevés.
Egy férj a családjára gondol. (Jogosan.)
Egy bíró vagy rendőr ugyanezekkel a kockázatokkal néz szembe, de legalább családtagjai nem láthatók.
VASÁRNAP, NYÁRI TÁBOROK, LELKIGYAKORLATOK
A szombat délután és a vasárnap minden pap számára a legfontosabb napok… és talán az egyetlen olyan időszak, amikor a családoknak több idejük van együtt lenni.
Az ortodox papok példája nem megfelelő, mert az ortodoxiában nincs oratórium, szinte nincsenek missziók, imacsoportok és hitoktatás, és a plébániák gyakran csak szentmisét és szentségeket tartanak, majd bezárnak…
A nyári táborokról, nyaralásokról és lelkigyakorlatokról nem is beszélve.
Elhagyhatja-e egy férj hosszabb időre a feleségét és gyermekeit?
GYÓNÁS ÉS LELKI VEZETÉS
Szívesen rábíznátok-e bűneiteket, vagy kérnétek-e lelki tanácsot egy olyan férfitól, akinek felesége van? Ilyen szabadnak éreznétek magatokat?
Továbbá hogyan befolyásolja a hívőnek a plébánossal való kapcsolatát a feleség és a gyermekek életmódja?
SZÜZESSÉG ÉS PAPI RUHA
Valóban más-e olyan emberrel kapcsolatot teremteni, akiről tudjuk, hogy tisztaságban él és papi ruhát visel (egyébként miért szégyellik oly sok pap közülük, hogy papként azonosítsák őket?), mint olyasvalakivel, aki úgy öltözik, mint mindenki más, és van felesége.
TISZTASÁG ÉS HŰSÉG
A cölibátussal szembeni klasszikus ellenvetés: «Jobb, ha házasok, mint hogy szeretőjük legyen».
De egy férfi, aki nem tud hűséges lenni a cölibátushoz, a feleségéhez sem lesz hűséges.
Lesznek házas papjaink, akik ráadásul hűtlenek lesznek feleségükhöz.
A PROTESTÁNSOK KUDARCBA FULLADT TAPASZTALATA
Az angol nyelvterület protestáns könyvesboltjaiban egész könyvrészlegeket találhatunk a lelkipásztorok feleségeinek és gyermekeinek problémáiról, valamint a «közösség» és a «család» irányításának nehézségeiről.
Szent Pál előre látta ezt: «Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva.» (1Kor 7,32–34, Szent István Társulati Biblia), hogy testestül-lelkestül a szolgálatnak szentelhesse magát.
Még folytathatnánk.
A lelki és teológiai kérdésen túl ezer más ok is szól amellett, hogy a papok tiszták és nőtlenek legyenek.
Még ha a jövőben kevesebben lennének is, mint ma, az Egyház és számunkra, katolikusok számára csak az a fontos, hogy valamennyien Istenhez tartozzanak, hogy idejüket imádságra, az Evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására fordítsák.
Házas papokra nincs szükségünk: a diakónusok elegendők számunkra. Aki szolgálni akarja az Egyházat, az továbbra is megteheti ezt azon ezer más szolgálati formában, amelyekre mindenütt óriási szükség van.
Még tisztább papokra van szükségünk. Nőtlen férfiakra, akik csak Istent szeretik. Akiknek csak a lelkek üdvössége van a szívükön. Papokra, akik arra vágynak, hogy az embereket a Paradicsomba vezessék.
A többi propaganda.
Paolo Botti
© Tutti i diritti riservati. Riproduzione consentita solo chiedendo permesso a info@amicidilazzaro.it
(non verrà concesso a siti con pubblicità/ads o per usi commerciali)
© All rights reserved. Reproduction allowed only with permission from info@amicidilazzaro.it
(it will not be granted to sites with advertising/ads or for commercial uses)

