in

Most már csak téged szeretlek, Uram (Szent Ágoston)

Most már csak téged szeretlek, csak téged követlek, csak téged kereslek, és kész vagyok csak téged szolgálni, mert csak te uralkodsz igazságosan; a tiéd akarok lenni.

Parancsolj, kérlek, és rendeld el, amit akarsz; de gyógyíts meg és nyisd meg a fülemet, hogy hallhassam a hangodat. Gyógyíts meg és nyisd meg a szememet, hogy láthassam a jeleidet. Távolítsd el tőlem azt, ami összezavar és eltávolít tőled, hogy megismerhesselek.

Mondd meg, hová nézzek, hogy láthassalak, és remélem, hogy mindent megteszek, amit majd kérsz tőlem.

Fogadd be, kérlek, szökevényedet, Uram, irgalmas Atyám. Már eleget szenvedtem büntetésemért; eleget szolgáltam ellenségeidet, akiket lábad alatt tartasz; eleget voltam már megtévesztéseik áldozata.

Fogadj be engem, szolgádat, aki elmenekül tőlük, mert ők is idegenként fogadtak, amikor elmenekültem tőled.

Úgy érzem, vissza kell térnem hozzád. Nyisd meg ajtódat nekem, aki kopogtatok; taníts meg, hogyan juthatok el hozzád.

Nincs másom, csak az akaratom; csak azt tudom, hogy el kell hagynom azt, ami mulandó és elmúlásra szánt, és azt kell keresnem, ami biztos és örök.

Ezt teszem, Atyám, mert csak ezt tudom; de nem tudom, hogyan juthatok el hozzád. Mutasd meg nekem az utat, te mutasd meg az utat, és add meg mindazt, ami az úthoz szükséges.

Ha azok, akik hozzád menekülnek, hit által találnak rád, adj nekem hitet; ha erény által, adj nekem erényt; ha tudás által, adj nekem tudást.

Növeld bennem a hitet, növeld a reményt, növeld a szeretetet. Ó, mily nagy és páratlan a te jóságod!

Szent Ágoston, Monológok, I, 1, 5

frerecharles

A ráhagyatkozás imája (Charles De Foucauld)

Könyörgés a Csodás éremhez