in

A Paradicsom túsza (Szent Klára virágaiból)

512px-ICONA_SANTA_CHIARA_CLARISSE
Clarisse itineranti, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons

Az Angyalok Szűz Máriájának templomát, a Santa Maria degli Angelit azért nevezték így, mert a hagyomány szerint négy zarándok ott hallotta az angyalok énekét.
Egy erdőben állt, Assisi lábánál, és egy kis templomocska volt, amely Ferenc első társainak találkozóhelyéül szolgált.
Az egész terület, az erdő és a kis templomocska, egy kis birtokrészt alkotott, amely a Subasio-hegy bencés apátjának tulajdonában volt. Ezért nevezték Porciunkulának, vagyis kis birtokrésznek, szemben az apátsághoz tartozó nagy földterületekkel, amelyeket a bencés szerzetesek újraerdősítettek és termővé tettek.

Ferenc saját kezével állította helyre a romos kis templomot, és társaival együtt néhány lombkunyhót épített köré, az erdő árnyékában. Évente egy kosár hallal fizetett bérleti díjat a bencéseknek, amelyet a közeli Tescio-patakban fogtak.
Napközben, amikor Ferenc és társai prédikálni és dolgozni mentek, az Angyalok Szűz Máriájának temploma üresen maradt. Éjszaka meggyújtott fenyőágak világították meg, és Mária dicsérete, a szent ének, visszhangzott benne. És még fényesebb volt annak a vasárnapnak az éjszakája, amikor Klára, Guelfuccio Pacifikája kíséretében, Assisiből lement a Porciunkulához.

Az erdő szélén Fülöp és Bernát égő fáklyákkal várták őket. A még ünnepi ruhába öltözött leányok a két hallgatag szerzetes nyomában behatoltak a sűrű erdőbe.
A kökénybokrok belekapaszkodtak hosszú, földet söprő szoknyáikba, és úgy tűnt, mintha láthatatlan kezek igyekeznének feltartóztatni őket útjukon az erdőn keresztül.

Néhány éjszakai madár, megriadva a fáklyák fényétől, elsuhant a két menekülő leány kuszán leomló fátyla mellett.
A kis templom ajtajában Ferenc, árnyékba merült, beesett arccal, a virrasztástól és a gyanta füstjétől kivörösödött szemekkel, Klárát nézte, aki térdre borult előtte.

Mögötte más, csuklyás és szakállas férfiak tolongtak.
Egy idegen számára úgy tűnhetett volna, mintha rablók tanyájának jelenete volna. Azt hihette volna, hogy a két leány útonállók kezébe került. Valóban, látszólag ragadozó kezek vették le Kláráról ékszereit és drága ékességeit. Ott megfosztották brokátból készült felsőruhájától. Lehúzták róla szaténcipellőit. Durva szövésű ruhába öltöztették. Derekát kötéllel övezték, és kötelet kötöttek rá.

Így megkötözve és mezítláb vezették be az alacsony, csúcsíves kis templomba. Virágzó rekettyeágak díszítették az Angyalok Szűz Máriájának templomát, de a vadon aranyló szépségét elhomályosította a fáklyák vöröses fénye és az égő gyantából felszálló füst.

Az oltár lábához vezették, térdre ereszkedve, mint egy halálra ítéltet.
Ferenc elővett egy pengét. Klára karcsú nyakához emelte. Határozott mozdulattal levágta.
A leány hajfonatai, amelyek még a rekettyevirágoknál is aranyosabban ragyogtak, az oltár lépcsőjére hullottak. Ferenc durva szövésű fekete kendőt borított a megnyírt fejére.

És miközben végbement e nagy világi szépség elpusztítása, a bozontos fejű, durva csuhát viselő, érdes hangú férfiak fennhangon énekelték a halottak officiumát azért a leányért, akit elragadtak a világtól, és a Paradicsom foglyává tettek.

Szent Klára virágaiból

Fordította: Amici di Lazzaro

© Tutti i diritti riservati. Riproduzione consentita solo chiedendo permesso a info@amicidilazzaro.it
(non verrà concesso a siti con pubblicità/ads o per usi commerciali)

© All rights reserved. Reproduction allowed only with permission from info@amicidilazzaro.it
(it will not be granted to sites with advertising/ads or for commercial uses)

A kényszerházasság áldozatainak vallomásai

religion-3450127_1280

Ki számomra Jézus? (Kalkuttai Teréz anya)