
Íme egy példa, amely némileg kifejezi gondolatomat. Tegyük fel, hogy egy ügyes orvos fia útja során egy kőbe botlik, elesik, és az esés következtében eltöri valamelyik végtagját. Apja azonnal odasiet hozzá, szeretettel felemeli, ellátja sebeit, és ehhez orvosi tudásának és művészetének minden eszközét felhasználja. Hamarosan fia teljesen meggyógyul, és kifejezi iránta háláját. Kétségtelen, hogy ennek a gyermeknek jó oka van arra, hogy szeresse apját!
De tegyünk még egy másik feltételezést. Az apa megtudja, hogy fia útjában egy kő hever, ezért sietve elébe megy, és eltávolítja azt (anélkül, hogy bárki is látná). Bizonyára ez a fiú, aki apja előrelátó gyengédségének tárgya, mivel nem tudja, milyen szerencsétlenségtől mentette meg őt apja, nem fogja kifejezni iránta háláját, és kevésbé fogja szeretni, mint ha apja gyógyította volna meg… De ha megtudja, milyen veszélytől menekült meg éppen, nem fogja-e még jobban szeretni?
Nos, én vagyok ez a gyermek, annak az Atyának előrelátó szeretetének tárgya, aki nem azért küldte el Igéjét, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket váltsa meg. Azt akarja, hogy szeressem őt, mert nem keveset, hanem mindent megbocsátott nekem. Nem várta meg, hogy úgy szeressem őt, mint Szent Mária Magdolna, hanem azt akarta, hogy megismerjem, milyen kimondhatatlanul előrelátó szeretettel szeretett engem, hogy most őrülten szeressem őt!…
Hallottam, hogy még nem találtak olyan tiszta lelket, amely jobban szeretett volna, mint egy bűnbánó lélek; ó, bárcsak rácáfolhatnék erre a szóra!
Lisieux-i Teréz, A kézirat, 38v°–39r°.
Fordította: Amici di Lazzaro
© Tutti i diritti riservati. Riproduzione consentita solo chiedendo permesso a info@amicidilazzaro.it
(non verrà concesso a siti con pubblicità/ads o per usi commerciali)
© All rights reserved. Reproduction allowed only with permission from info@amicidilazzaro.it
(it will not be granted to sites with advertising/ads or for commercial uses)

